4. fejezet

Reggel egyetemre kellett mennem. Igazából szerettem oda járni. Nem azért, hogy felvághassak vele.
Ann már ott várt a suli bejáratánál. Mérgesen.
-Ohhh csajszi holvoltáál...Itt várok már...Atya Isten de szarul nézel ki!! Hol voltál tegnap este?! Másnapos vagy?!
-Uhh..Kössz, ez most jól esett.-tapogattam a fejem bosszúsan.
Nem, nem voltam másnapos. A szemem alatti karikák, annak az eredménye, hogy hajnali fél háromig fönnt voltam.
Gondolkodtam.
Róla.
Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. De végülis mindenki így van aki egyszer meglátja a kék szemét?
Ahw..úgy érzem meghaltam.
-Na gyere, menjünk!
Gyorsan lezavartuk az órákat és délben már otthonvoltunk.
-Elmenjünk moziba délután?-jött be Leona egy könyvet lapozgatva. Aztán elfintorodott. Szó szerint.
-Jah látom. Inkább aludnál.
Mi van ma?! Mindenki azon rágódik, hogy hogy nézek ki? Ma már senkinek se lehet rossz napja?
Visszazuhantam a párnák közé és két perc múlva aludtam is volna.
VOLNA!!
A csengő hangja betöltötte az egész lakást: csrrrr-csrrr-csrrrr.
Akkora lendülettel dobtam le az egyik párnám, hogy nekizuhant a lámpámnak.
-Oh!-sóhajtottam.
Aztán elkezdtem rohanni. Be Leona szobájába. Feltéptem az ajtót:
-Nem hallod a...
Leona úgy ugrott föl, mintha csipkednék. A fülhallgató kiesett a füléből.
-Mi-m-mmi? Csöngettek?.. Kinyissam?
-Már ne fáradj vele!
Letrappoltam a lépcsőn.
-TESSÉK!
Természetes! Mire valaki leér, eltűnik az illető. Persze!
Pont akkora lendülettel akartam becsapni az ajtót, mint ahogy kinyitottam, de ekkor feltűnt egy kócos fej a láthatáron:
-Helló!
Akkorát ugrottam, hogy felborítottam az asztalt.
-Jól vagy, Darcy?-kapott utánnam.
-Jay..! Öhm..Ja fogjuk rá. Csak megijesztettél.
-Azt látom. Ennyire rémesen festek ki? De szerintem te rosszabbul.
Szuper! Tényleg. Ne mondjátok, hogy nem direkt csinálják! Ezek összebeszéltek.
-Hö!-horkantam föl.-Mit keresel itt?
Ennél a pontnál engedte el szinte villámcsapászerűen a csuklóm.
-A tegnap este...köszi..a rajongókat meg minden. Eddig még senki..nem tett ilyet
értem.
Ennyi? Mármint nem vártam többre...Jaj, csak saját magamat ne álltassam! Persze, hogy többre vágytam!
De mégis mire?
"Nyugi Darcy."-mondogattam magamban.
-Öhmm..jó. Akkor..szia!-nyögtem ki.
-Szia!
Lassan behajtottam az ajtót és nekidőlve próbáltam megnyugodni. Újra csöngettek. M-i v-a-n m-á-r m-e-g-i-n-t?
-Oh, szóval nem egészen ezt akartam mondani.-mosolygott édesen.-De könnyebb lenne valahol máshol. Eljössz velem fagyizni?
-Persze.-akasztottam le a kabátom.

~*~

Rémülten meredtem a kezemben lévő adag fagyira. A hangsúly az adagon.
-Mi az?-kérdezte Jay röhögve.
-Ha! Nem biztos, hogy én ezt mind belapátolom.

-Majd besegítek.-válaszolt nevetve.
-Ha-ha.-húztam el a számat gunyorosan.
Pár métert haladtunk szótlanul.
-Tudod...-fordult hirtelen hozzám, de a gondolat közepén hagyta abba. Hatalmas mosolyra húzodott a szája.
-M-mi van?-kérdeztem értetlenül.
-A szád...öhmm...izé, maradt egy kis fagyi.-nevetett.
-Ó, na erre is csak én vagyok képes.
Elfordultam, hogy leszedjem amit összamaszatoltam. Hát szuper! Alig múltam 21, gyerekesebben viselkedek, mint ötévesen.
-Várj.
A kezébe fogta az arcom. Először kerültem ilyen közel a szeméhez. Ó!
-Hadd szedjem le.
Magához húzott és megcsókolt.

3. fejezet

-Szóval: Becky elég nehéz eset. Leona könnyebb. Ő például szerintem nem fog sikongatni, ha meglát.
A lépcsőn haladtunk fölfele, én elöl, Jay kicsivel mögöttem. A nagy magyarázkodásomban megfordultam és immár szembe Jay-jel hadonásztam. Ő meg csak édesen mosolygott mindezen.
-De nem szeretnék éjszakára is maradni.
-Már félig bennt vagyunk az éjszakában szóval...
-Jó, oké oké. Te mindent megmagyarázol!-nevetett.
Lassan felértünk és kopogtam.
-Nincs kulcsod?-kérdezte csodálkozva.
-De, csak jobb lenne ha előbb Leonával ismertetnélek, mielőtt bevezetnélek a háborús övezetbe.
Szerencsétlenségünkre pont Becky nyitott ajtót. Látszólag mi ébresztettük föl, de amikor meglátta, hogy ki áll mellettem kitágultak a pupillái.
-Jay..? Úristen...Hogy-hogy..hogy kerülsz ide?
Becky úgy beszélt vele, mintha már több éve ismerné és ezt Jay-t nagyon zavarta. Láttam rajta.
-Öhmm..Sziaa..Becky, ugye?
-Igen, igen. Gyertek be!
Tágasabbra tárta az ajtót, hogy mindketten beférjünk.
Leona unottan kapcsolgatta a tv-t, föl se nézett.
-Becky..Darcy jött meg vagy...Azt a rohadt..!
Az utolsó már nekünk szólt. Leona elképedve és leesett állal bámulta Jay-t.(Most komolyan csak én nem esek tőle pofára?)
-Szia szia!-ugrott fel Leona energikusan.
-Helló...-köszönt Jay zavartan.
Mivel úgy gondoltam nem kínzom tovább, megfogtam a kezét és magam után húztam a lépcsőn, a szobámba.
-A barátnőid..furcsáák.-jelentette ki spontán.
Nem fújtam föl a dolgot, inkább felnevettem:
-Igen. Ezért gondoltam, hogy megszabadulni tőlük.Amúgy szerintem...a te barátaid se mások.
-Nathan-ra meg a többiekre gondolsz?
Nyitottam a számat, amikor megszólalt a csengő.
-Hagyd majd a lányok lent kinyitják. Amúgy igen rájuk. Nathan tipikus az a...A franca, hogy nem tudjátok kinyitni az a rohadt ajtót!
Jay tágra nyitott szemmel bámult rám.
-Ez nem szokásom, bocsi!
Két perc alatt lentvoltam.
-Húúú!-tátottam el a szám, amikor megláttam ki áll ott.
-Látod, mondtam hogy hülyeség volt ez az egész. Ez a GPS nem ér semmit.. Ó helló!
Nathan Sykes hatalmas mosollyal fordult felém,mikőzben Max sűrűn pislogott.
-Szia szivi tudom hülye kérdés...
-Ne hívj szivi-nek!
-Jó szóval..nincs nálad egy maaaagas...göööndör pasi? Na hülye kérdés volt tudom, csá!
-Jay-re gondolsz?-tártam ki az ajtót, hogy láthatóva tegyem a már mellettem toporgó fiút.
-Aztaaa! Nathan legközelebb bízni fogok benned ez a GPS tényleg bejött!-csodálkozott Max.
-Jó hogy rájössz.-vágott sértődött képet Nath.-Öreg, mit keresel itt? A koncert óta eltűntél! Tom teljesen le van taglózva! Azt hitte meghaltál...
Na erre gondoltam amikor azt mondtam, hogy egy "kicsit" furák.
-Legközelebb nem kell minden útjába kerülő csajjal flörtölnie. Kelsey már így is elég féltékeny.
-Jó jóó csak gyere már. Hulla fáradt vagyok.
-Megyek-kisuhant mögöttem, majd amikor a többiek már eltűntek visszafordult:
-Remélem még találkozunk Darcy!
Elég magas volt ahhoz, hogy puszit nyomjon a fejem tetejére, amivel elérte azt, hogy rákvörösre piruljak.

TW

2. fejezet

A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Főleg Rosi bájaiban. Minél több időt töltöttem vele annál jobban megszerettem ezt a kis krapekot.
Aztán fél hétkor elkeztünk készülődni.
-Lányok szerintetek hány órás lesz? Utoljára egy Chris Brown koncerten voltam.
-Nem tudom...-hallatszott a válasz.
Először teljesen elkeseredetten álltam a szekrényem előtt. Nem volt egy használható rongyom!
-Leona!-hívtam Mrs. Divatdiktátort.
Végülis sikerült összedobnunk egy viszonylag viselhető összeállítást.

 

Persze Becky és Leona is kitettek magukért. 

Fél kilencre értünk a Troxy*-ba, ahol már akkor hatalmas a tömeg. Felmutattuk a jegyeinket és bementünk.

~*~

Igaz a koncert fél óra késéssel kezdődött el, de nem bántam. Ezek a srácok egyszerűen csodálatosak!

A dalok listája:

Glad you came

Heart Vacancy 

Gold Forever

Warzone

Lose my mind

Lighning

+1 Chasing the sun

Olyan jó volt, hogy még a  legújabb dalukat is előadták! Sikongattam örömömben, ahogy a többiek is.

Igazából nem volt kedvencem, mind az öt srácot ugyanúgy kedveltem. Nem úgy a lányok! Leona kedvence Tom, Becky-é az örökkémozgó Nathan volt.

Szinte természetes volt, hogy az ő szólójukkor üvöltöttek a leghangosabban.

~*~

Az egészben az volt az volt a legrosszabb, hogy gyorsan vége lett.

Viszont mi folytattuk otthon azt, amit a koncerten ekezdtünk. Óriási bulit

csaptunk, akkorát, hogy a szomszéd, Mrs. Collend ötször jött át szólni.

-Jajj, ti lányok! Csak a bulizáson jár az eszetek!-sóhajtozott.

Én pedig nevetve becsuktam előtte az ajtót. Akkor, abban a pillanatban nem érdekelt! Végülis nem ő volt huszonegyéves!!

A csajokkal egy külön bulizós számok listát:

Taio Cruz ft. Flo Rida- Hangover

Flo Rida                     - Good Feeling

Olly Murs                   - Dance with me tonight(erre inkább csak ökörködtünk)

LMFAO                      - Party Rock Anthem

LMFAO                      - Sorry For Party Rocking

Miután eléggé "kibuliztuk" magunkat, lementem megsétáltatni Lucy-t.(Vittem volna Rosie-t is, csakhogy egy macskával megnéztek volna.)

Sétáltunk pár kört az utcában, aztán-mivel a kutya is eléggé kifáradt-visszamentünk.

Vagyis csak akartunk.

A portánál kezdtem el fülelni. Először csak harsány sikítások, majd kiabálások is hallatszottak:

-Vááááá!! Szeretlek!! VEGYÉL FELESÉGÜÜÜL!!

Remülten fordultam hátra. Inkább ne tettem volna!

Az utca végénél egy "kis" csoport közeledett felém. Élén egy férfival, akit-ha jól vettem ki a mozdulataiból- üldöztek.

Csak pár méter választott el tőlük...

Egész egyszerűen megfogtam a pasi kabátját és berántottam legközelebbi bokorba.

Néhány percig még szuszogott, majd kifújta a haját a szeméből és védelmezőn emelte maga elé a kezeit:

-Ne kéérlek, ne bánts!! Adok autogrammot, oké?? Mindent..!

-Hahóó!! Nyugi. Én...amolyan megmentő féle vagyok! Nem üldözlek. Azt se tudom ki vagy. Leginkább a baseballsapi meg a kapucni miatt!

-Húúú..akkor jó! Mindenesetre kössz.

-Semmiség. Amúgy miért "kergettek"?Egyáltalán: ki vagy, hogy ilyen feltűnést keltesz a fiatal lányok köreiben?

Még a sapka és a kapucni gyártotta sötétségben is láttam, hogy elmosolyodik.

-Jay McGuiness. A The Wanted-ből. Na jó, hogy így összefutottunk és csá meg minden...

Felállt és elindult. Csahogy én visszarántottam.

-Normális vagy?! Nem látod, hogy ott állnak?-mutattam a szemközti boltra.

-Azt hittem már elmentek.-fujtatott Jay.

-Szóval Jay...Hogy kerülsz ide?

-Tommal...ő egy csapattársam, de gondolom nem ismered, mert az én kilétemtől

sem lepődtél meg...

-Egy: ismerem. Ugyanúgy, mint Siva-t, Max-t, Nathan-t és téged is. Kettő: szinte mindennapos, hogy összefutsz egy hírességel London utcáin, nem?

-De. Szóval Tommal a mai koncert után bementünk valami bárba, de nem vártam meg, a kocsiját meg nem akartam elvinni, úgyhogy egyedül indultam haza.

-Gyalog?! Ismételten megkérdezem: Normális vagy?!

Csak nevetett a kiakadásomon. Hogy még jobban "felviduljon", folytattam:

-És nem gondoltad, hogy egy-néhány fanatikus rajongó csoportja üldözőbe vesz?

-Először történt meg életemben. Siva-val gyakrabban.

-Értem.

Pár percig mindketten hallgattunk.

-Ezek nem akarnak elmenni!!-jelentette ki durcásan.

-Akkor mit csináljunk? Nem fogom engedni, hogy hazáig kergessenek! Inkább támadt egy jobb ötletem...

TW

 

1. fejezet

Reggel az éktelen visításra ébredtem. A fejem dübörgött, mint egy felbőszült mo-
tor, a szemeim összeszűkültek.
-Már megint mi az?
Aztán megértettem.
Egy másodperc alatt robbant be a szobámba két tinilány és ugrott fel az ágyamra.
-BOLDOG HUSZONEGYEDIKEEEEET!!-ordították.
-Már azt hitted elfelejtettük, mi?-ugrált a barna, ismert nevén Becky.
Hát igen, az utóbbi napokban nem adták tudtomra, hogy tiszteletét akarják adni a közeledő születésnapomnak.
-Voltak sejtéseim.
-És mond milyen huszonegynek lenni?-dobálta haját Leona.
-Még te kérdezed?-nevettem.-Hisz te már átélted!
-Jó, persze persze! De az olyan régen volt! Csak emlékfoszlányok maradtak! Szó-
val?
-Rossz öregnek érezni magam.-jelentettem ki komolyan. De hogy ne ijesszem meg a még csak 19. életévét taposó Becky-t, felnevettem.
-Dehogy!!
Becky még mindig zavarodottan nézett rám, de nem sokáig, mert Leona felállt és kirángatta:
-Gyere! Hadjuk öltözködni a Királynőt!-kaccsintott rám. Az egészet a hecc kedvéért mondta, mert a kedvenc időtöltésem, őt Hercegnőnek nevezni. Ma pedig én vagyok a Királynő. Lehet, hogy mégsem rossz ez a huszonegy?

~*~

Felhúztam az egyik kopott farmerom meg egy Mickey egeres pólót

és levágtattam a lépcsőn, reménykedve, hogy a lányok már elkészítették az "ünnepi" reggelit.
És milyen megérzéseim vannak!
Igaz Becky a nappali kanapéján ugrált és valami talk show-t nézett, Leona viszont a konyhában ügyködött.
-Tojás jó lesz?-kérdezte és kisöpört egy hajszálat a szeméből.
-Tökéletes!-visszamentem Becky-hez.
-Kíváncsi vagy az ajándékodra?-kérdezte gyermeteg örömmel.
Mosolyogva bólintottam, mielőtt besuhant volna a szobájába és egy hatalmas do-
bozzal nem tért volna vissza. Pár helyen lyukak díszítették, szóval már sejtettem valamit.
-Húúú!-nyíltak tágra a szemeim.
-Gyorsan nyisd ki, különben...Na mindegy, szóval siess!
Mint egy ötéves, úgy téptem föl a csomagolópapírt. Először nem láttam semmit csak a nagy sötétséget a doboz alján. Aztán...Istenemre mondom valami megmozdult! Belenyúltam a dobozba és megérintettem a valamit. A selymes bunda vagy egy cicát vagy egy kiskutyát takarhatott.
Becky nem bírta tovább a tétovázásom, ezért könyékig eltűnt a csomagba és kiemelt egy gyönyörű, fehér szőrű, kék szemű perzsamacskát.
Elállt alélegzetem.
-Ő itt Rosalie. De csak Rosi. Nem tudom, hogy tetszik-e, Leona szerint nagyon gyerekes dolog volt ez tőlem...
-Nem, én nem így fejeztem ki magam, mindenesetre...
-Mindenesetre én nagyon örülök neki.-mondta nyomatékosan és átvettem az "a-
jándékom" az ölembe, aki hatalmas és egyben riadt szemekkel nézett rám.
-Csak egy baj van.
-Mi?-néztek rám mindketten riadtan.
-Hogy nem tudom megférnek-e Lucy-val.
Mind a hárman a konyha közepén álló tanácstalanul álldogálló tacskóra néztünk, aki nem nagyon értette a hirtelen ráirányodó figyelem okát.
-Te biztosan nem emlékszel Cookie-ra, a hajdani kandúromra. Na mindegy. Szóval ő is így került hozzánk és két hét múlva egy kosárban aludtak Lucy-val.
Tehát aggódásnak semmi oka. Na! Most pedig következzék az én ajándékom!
Az egészet úgy konferálta fel, mintha maga Erzsébet királynő érkezne. Berohant a konyhába és két perc után egy rózsaszín borítékkal tért vissza.
-Tessék!-adta át az idegességtől összeszorított fogakkal.
Párszor még rájuk pislogtam, de látva az izgatott tekintetüket nem húztam tovább az időt. Febontottam.
A borítékban négy lap lapult. Kezembe vettem az elsőt.
-Azta!! Egy egy ajándékutalvány..
-Az Oxford Street-re. Teljesen ingyen vásárolhatsz.
-Óóóó!!-a nyakába ugrottam, de figyelmeztetettt:-Nyugi még van kettő!
A papírok nem papírok voltak, hanem három VIP jegy. Mind a hármon ott virított a hatalmas "THE WANTED" felirat.
Az az igazság, hogy szerettem őket. Nagyon. Ők voltak az egyetlen elviselhető fiúbanda számomra.
-Húúú! Ma lesz..? Óóó..Nagyon régen voltunk koncerten csajok!
-Most újra belerázódunk, nem?-vigyorgott Becky.
-Kell rutin, csajszi!.sétált ki Leona a szobából, miközben modell módjára csapkodta a haját.

TW

Bevezető

Sziasztok! Szóval tudom, hogy a The Wanted nem annyira menő. Most az 1D a király, Louissal, Harryvel,Nialllel, Liammel és Zaynnel.(Kevin, Nutella, csíkos póló..nem kell bemutatni:). Szóval ne essék félreértés, én is ugyanolyan rajongó vagyok,(igen, Directioners) csak most a The Wanted-ról szeretnék blogot írni. Remélem ők is ugyanolyan szimpik lesznek majd mint az 1D.:)
Na pusszancs :):)

A történet röviden:
Darcy egy húszéves, életvidám lány. Miért is ne lehetne az? Kettő barátnőjével él együtt londoni lakásukban. Darcy egy sarki kávézóban dolgozik, ahol találkozik egy titokzatos idegennel. Még jobban felpörögnek az események, amikor a másnapi koncerten az 'ismeretlen' felfedi magát...