Ann már ott várt a suli bejáratánál. Mérgesen.
-Ohhh csajszi holvoltáál...Itt várok már...Atya Isten de szarul nézel ki!! Hol voltál tegnap este?! Másnapos vagy?!
-Uhh..Kössz, ez most jól esett.-tapogattam a fejem bosszúsan.
Nem, nem voltam másnapos. A szemem alatti karikák, annak az eredménye, hogy hajnali fél háromig fönnt voltam.
Gondolkodtam.
Róla.
Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. De végülis mindenki így van aki egyszer meglátja a kék szemét?
Ahw..úgy érzem meghaltam.
-Na gyere, menjünk!
Gyorsan lezavartuk az órákat és délben már otthonvoltunk.
-Elmenjünk moziba délután?-jött be Leona egy könyvet lapozgatva. Aztán elfintorodott. Szó szerint.
-Jah látom. Inkább aludnál.
Mi van ma?! Mindenki azon rágódik, hogy hogy nézek ki? Ma már senkinek se lehet rossz napja?
Visszazuhantam a párnák közé és két perc múlva aludtam is volna.
VOLNA!!
A csengő hangja betöltötte az egész lakást: csrrrr-csrrr-csrrrr.
Akkora lendülettel dobtam le az egyik párnám, hogy nekizuhant a lámpámnak.
-Oh!-sóhajtottam.
Aztán elkezdtem rohanni. Be Leona szobájába. Feltéptem az ajtót:
-Nem hallod a...
Leona úgy ugrott föl, mintha csipkednék. A fülhallgató kiesett a füléből.
-Mi-m-mmi? Csöngettek?.. Kinyissam?
-Már ne fáradj vele!
Letrappoltam a lépcsőn.
-TESSÉK!
Természetes! Mire valaki leér, eltűnik az illető. Persze!
Pont akkora lendülettel akartam becsapni az ajtót, mint ahogy kinyitottam, de ekkor feltűnt egy kócos fej a láthatáron:
-Helló!
Akkorát ugrottam, hogy felborítottam az asztalt.
-Jól vagy, Darcy?-kapott utánnam.
-Jay..! Öhm..Ja fogjuk rá. Csak megijesztettél.
-Azt látom. Ennyire rémesen festek ki? De szerintem te rosszabbul.
Szuper! Tényleg. Ne mondjátok, hogy nem direkt csinálják! Ezek összebeszéltek.
-Hö!-horkantam föl.-Mit keresel itt?
Ennél a pontnál engedte el szinte villámcsapászerűen a csuklóm.
-A tegnap este...köszi..a rajongókat meg minden. Eddig még senki..nem tett ilyet
értem.
Ennyi? Mármint nem vártam többre...Jaj, csak saját magamat ne álltassam! Persze, hogy többre vágytam!
De mégis mire?
"Nyugi Darcy."-mondogattam magamban.
-Öhmm..jó. Akkor..szia!-nyögtem ki.
-Szia!
Lassan behajtottam az ajtót és nekidőlve próbáltam megnyugodni. Újra csöngettek. M-i v-a-n m-á-r m-e-g-i-n-t?
-Oh, szóval nem egészen ezt akartam mondani.-mosolygott édesen.-De könnyebb lenne valahol máshol. Eljössz velem fagyizni?
-Persze.-akasztottam le a kabátom.
~*~
Rémülten meredtem a kezemben lévő adag fagyira. A hangsúly az adagon.-Mi az?-kérdezte Jay röhögve.
-Ha! Nem biztos, hogy én ezt mind belapátolom.
-Ha-ha.-húztam el a számat gunyorosan.
Pár métert haladtunk szótlanul.
-Tudod...-fordult hirtelen hozzám, de a gondolat közepén hagyta abba. Hatalmas mosolyra húzodott a szája.
-M-mi van?-kérdeztem értetlenül.
-A szád...öhmm...izé, maradt egy kis fagyi.-nevetett.
-Ó, na erre is csak én vagyok képes.
Elfordultam, hogy leszedjem amit összamaszatoltam. Hát szuper! Alig múltam 21, gyerekesebben viselkedek, mint ötévesen.
-Várj.
A kezébe fogta az arcom. Először kerültem ilyen közel a szeméhez. Ó!
-Hadd szedjem le.
Magához húzott és megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése