tor, a szemeim összeszűkültek.
-Már megint mi az?
Aztán megértettem.
Egy másodperc alatt robbant be a szobámba két tinilány és ugrott fel az ágyamra.
-BOLDOG HUSZONEGYEDIKEEEEET!!-ordították.
-Már azt hitted elfelejtettük, mi?-ugrált a barna, ismert nevén Becky.
Hát igen, az utóbbi napokban nem adták tudtomra, hogy tiszteletét akarják adni a közeledő születésnapomnak.
-Voltak sejtéseim.
-És mond milyen huszonegynek lenni?-dobálta haját Leona.
-Még te kérdezed?-nevettem.-Hisz te már átélted!
-Jó, persze persze! De az olyan régen volt! Csak emlékfoszlányok maradtak! Szó-
val?
-Rossz öregnek érezni magam.-jelentettem ki komolyan. De hogy ne ijesszem meg a még csak 19. életévét taposó Becky-t, felnevettem.
-Dehogy!!
Becky még mindig zavarodottan nézett rám, de nem sokáig, mert Leona felállt és kirángatta:
-Gyere! Hadjuk öltözködni a Királynőt!-kaccsintott rám. Az egészet a hecc kedvéért mondta, mert a kedvenc időtöltésem, őt Hercegnőnek nevezni. Ma pedig én vagyok a Királynő. Lehet, hogy mégsem rossz ez a huszonegy?
~*~
Felhúztam az egyik kopott farmerom meg egy Mickey egeres pólót
És milyen megérzéseim vannak!
Igaz Becky a nappali kanapéján ugrált és valami talk show-t nézett, Leona viszont a konyhában ügyködött.
-Tojás jó lesz?-kérdezte és kisöpört egy hajszálat a szeméből.
-Tökéletes!-visszamentem Becky-hez.
-Kíváncsi vagy az ajándékodra?-kérdezte gyermeteg örömmel.
Mosolyogva bólintottam, mielőtt besuhant volna a szobájába és egy hatalmas do-
bozzal nem tért volna vissza. Pár helyen lyukak díszítették, szóval már sejtettem valamit.
-Húúú!-nyíltak tágra a szemeim.
-Gyorsan nyisd ki, különben...Na mindegy, szóval siess!
Mint egy ötéves, úgy téptem föl a csomagolópapírt. Először nem láttam semmit csak a nagy sötétséget a doboz alján. Aztán...Istenemre mondom valami megmozdult! Belenyúltam a dobozba és megérintettem a valamit. A selymes bunda vagy egy cicát vagy egy kiskutyát takarhatott.
Becky nem bírta tovább a tétovázásom, ezért könyékig eltűnt a csomagba és kiemelt egy gyönyörű, fehér szőrű, kék szemű perzsamacskát.
Elállt alélegzetem.
-Ő itt Rosalie. De csak Rosi. Nem tudom, hogy tetszik-e, Leona szerint nagyon gyerekes dolog volt ez tőlem...
-Nem, én nem így fejeztem ki magam, mindenesetre...
-Mindenesetre én nagyon örülök neki.-mondta nyomatékosan és átvettem az "a-
jándékom" az ölembe, aki hatalmas és egyben riadt szemekkel nézett rám.
-Csak egy baj van.
-Mi?-néztek rám mindketten riadtan.
-Hogy nem tudom megférnek-e Lucy-val.
Mind a hárman a konyha közepén álló tanácstalanul álldogálló tacskóra néztünk, aki nem nagyon értette a hirtelen ráirányodó figyelem okát.
-Te biztosan nem emlékszel Cookie-ra, a hajdani kandúromra. Na mindegy. Szóval ő is így került hozzánk és két hét múlva egy kosárban aludtak Lucy-val.
Tehát aggódásnak semmi oka. Na! Most pedig következzék az én ajándékom!
Az egészet úgy konferálta fel, mintha maga Erzsébet királynő érkezne. Berohant a konyhába és két perc után egy rózsaszín borítékkal tért vissza.
-Tessék!-adta át az idegességtől összeszorított fogakkal.
Párszor még rájuk pislogtam, de látva az izgatott tekintetüket nem húztam tovább az időt. Febontottam.
A borítékban négy lap lapult. Kezembe vettem az elsőt.
-Azta!! Egy egy ajándékutalvány..
-Az Oxford Street-re. Teljesen ingyen vásárolhatsz.
-Óóóó!!-a nyakába ugrottam, de figyelmeztetettt:-Nyugi még van kettő!
A papírok nem papírok voltak, hanem három VIP jegy. Mind a hármon ott virított a hatalmas "THE WANTED" felirat.
Az az igazság, hogy szerettem őket. Nagyon. Ők voltak az egyetlen elviselhető fiúbanda számomra.
-Húúú! Ma lesz..? Óóó..Nagyon régen voltunk koncerten csajok!
-Most újra belerázódunk, nem?-vigyorgott Becky.
-Kell rutin, csajszi!.sétált ki Leona a szobából, miközben modell módjára csapkodta a haját.
TW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése